Aki egyidejűleg figyelt a nemzet múltjára és jelenére

Egy több évszázados álom megvalósulásaként 1993 őszén Budapesten megnyitotta kapuit a Károli Gáspár Református Egyetem. A különleges figyelemmel összeválogatott tantestület vezetője, az egyetem rektora Benda Kálmán történész, akadémikus lett, aki a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének nyugalmazott tanácsadója és a Református Egyház Ráday Gyűjteményének (könyvtár, levéltár, múzeum) igazgatója. Kiterjedt tevékenységét több kötet fémjelzi, közöttük vannak történelmi és művelődéstörténeti szakkönyvek. Csupán néhányat sorolunk fel közülük: Bocskai István (1942), A magyar jakobinus mozgalom története (1957), Habsburg abszolutizmus és magyar rendi ellenállás a 16-17.században (1984), Emberbarát vagy hazafi, 18. századi tanulmányok (1978), Moldvai csángómagyar okmánytár I-II. (I1989), Bocskai István levelei (1992). 1989-ben az Emberi Jogok Magyar Ligája budapesti tagozatának egyik alapítója, szakmai és társadalmi bizottság vezetője, több testület elnöke (az Akadémia Történettudományi Bizottságának, a Magyar-francia és a Magyar-román történész vegyes bizottság magyar szekciójának, valamint a Magyar Történészek Világszövetségének). Tevékenységét számos magas kitüntetéssel jutalmazták. Díszdoktora a Budapesti Református Teológiai Akadémiának, 1992-ben kapta meg a Széchenyi-díjat és a Szent-Györgyi-díjat, 1993-ban a Nagy Imre emlékérmet, a Francia Akadémiai Pálmarend tiszti keresztjét, az idén januárban, a magyar kultúra napján kitüntették a Kodály Zoltán-díjjal. A professzor úrtól, mint az Új egyetem rektorától kértem interjút.

- Egy 1993-ban végzett közvélemény-kutatás rákérdezett, hogy mennyire szolgálják bizonyos intézmények az emberek javát. A felsorolt 14 intézmény között az egyház közepes osztályzatot kapott (100-ból 47pontot). A professzor Úr által irányított Református Egyetem hogyan szándékszik hozzájárulni az egyház és a vallás presztízsének növekedéséhez?

- Az egyházak közvéleménybeli besorolása nem meglepő, ha tekintetbe vesszük az elmúlt négy évtized marxista propagandáját, valamint azt, hogy az egyházak intézményeit elvették, tevékenységét gúzsba kötötték. Bizonyosra veszem, hogy ez a felfogás megváltozik, s ehhez a változáshoz, remélem, a Református Egyetem is hozzájárul a maga területén. Az egyetem feladata a tudomány, művelése és a tudományokra való felkészítés. Másfél nemzedék életéből teljesen kimaradt a vallásos szellemiség, a mi esetünkben a hozzá kapcsolódó református világnézet. Ennek a hiánynak a pótlása is feladatunk.

Az egyetemet a bölcsészkarral indítottuk, amelynek feladata, hogy tanárokat képezzen a magyar református iskolák számára, idehaza és a Kárpát-medence szomszédos országaiba. Az egyetem másik fakultása a korábbi budapesti teológiai akadémia, mint Hittudományi Kar, továbbá a Nagykőrösi Református Tanítóképző. 1994 őszén szeretnénk a jogi kart is elindítani, valószínűleg Kecskeméten, ahol az 1950-es évekig működött a Református Jogakadémia. A bölcsészkaron az első év a következő szakokon indul: történelem, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom, valamint - a hittudományi karhoz kapcsolódva - a vallástanári képzés. A diákoknak kötelező két szakot választani, a négy közül bármelyiket lehet bármelyikkel párosítani. Akárcsak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, nálunk sem követelmény', hogy diákjaink református vallásúak legyenek, kivéve természetesen a vallástanári szakon. Az oktatók között is akadnak más vallásúak, például a paleográfia (írástörténeti) tanszéken. De az egyetem szemlélete, világnézete református.

Egyetemünk célja nem a vallásoskodás vagy felekezetieskedés, hanem a református magyar világnézet terjesztése, természetesen ez a szellemiség különösen fontos, egyházi és magyar nemzeti szempontból egyaránt, a magyar irodalom és történelem oktatásában. Hangsúlyozottan kívánunk foglalkozni a félreszorított diszciplínákkal, így a vallás- és egyháztörténettel, magyar és egyetemes vonatkozásban egyaránt.

- Milyen tervei vannak a Károli Egyetemnek a közeljövőre? Akarnák-e a pedagógiai profil mellé antropológiai és művelődéstörténeti szempontokat is beiktatni?

- Idén szeptemberben két újabb tanszéket szeretnénk nyitni, amelyek két idegen nyelvnek az első önálló tanszékei lesznek Magyarországon. Egyik a holland tanszék, amellyel régi adósságot törlesztenénk, hiszen a holland-magyar egyházi kapcsolatok a reformáció koráig nyúlnak vissza, nehéz időkben ők mindig a segítségünkre voltak, s most is sokat segítettek az egyetem létrehozásában. A másik tanszék a japán. A japán nyelvet ugyan több egyetemünkön is tanítják, de önálló tanszéke nincs Magyarországon. Japán, korunk egyik nagyhatalma mindig barátságosan közeledett Magyarországhoz, s a tanszék felállításában is számottevő segítséget vállal. A magyarországi Japán Alapítvány máris teljes szakkönyvtárat és nyelvi laboratóriumot ajánlott fel.

Tudjuk, a honfoglaló magyarság műveltsége, társadalma törökös hatásokat mutat, de az utóbbi évtizedekben kevéssé kutatták. Ami a modem antropológiai szemléletet, a mentalitástörténetet illeti, ez hangsúlyozottan részt kap a történelemtanári képzésben. Egyháztörténeti, vallástörténeti kutatóintézetet szervezünk, ezek működéséhez azonban szükséges, hogy szakmai gárdát neveljünk. Terveink szerint már 1994-ben kiadjuk az egyetem évkönyvét, benne az oktatószemélyzet tanulmányait.

Azt akarjuk, hogy jelenlétünk minél előbb dokumentálódjék a magyar művelődésben és tudományos életben.

- Az új történetszemléletben, amelynek megteremtése az egyetem egyik célja, remélhetőleg Erdély is megkapja az őt megillető helyet, hiszen itt régi hagyományai vannak a reformációnak, a protestáns szellemnek.

- A politika- és gazdaságtörténet mellett, a történetírásban egyre jobban előtérbe kerül az egyetemi magatartás és művelődés formáinak kutatása. A középkori magyar politikai és kulturális hagyományok ápolása 1526 után az erdélyi fejedelemségbe szorult, s Erdélynek köszönhetjük, hogy a műveltségi és politikai hagyományok töretlenül folytatódtak.

Nem véletlen, hogy a 16. századi magyar nyelvű könyvek óriási többsége Erdélyben jelent meg, s a magyar királyság csak később, már az ellenreformáció idején zárkózott fel e téren. Erdélynek ezt a jelentőségét az egész magyar kultúra fejlődésében a történettanításnak tudatosítania kell.

- Erdélyben az utóbbi években református főiskolák nyíltak. Milyen kapcsolatot terveznek velük, tudja-e segíteni őket a Károli Egyetem? Megnyílnak-e a kapui olyan erdélyi doktorandusok előtt, akik nem felekezeti iskolázottságúak?

- Ahogy összetartozik a magyar kultúra, ahogy egységes a magyar reformáció, úgy egységet kell, hogy képezzenek ezek a főiskolák és az egész magyar református iskolarendszer. A Károli Egyetem egyik feladata, hogy ennek összefogója és irányítója legyen. Az erdélyi református főiskolákkal kétirányú kapcsolat kialakítására törekszünk. Egyrészt segítjük őket könyvvel, tanszerekkel, és ha szükséges, továbbképzési lehetőséggel. Másrészt szívesen fogadunk diákokat ösztöndíjasként, akik visszatérve szülőföldjükön a magyar kultúra oszlopaivá lehetnek. Már ma is vannak hallgatóink Erdélyből, a Felvidékről, sőt a Délvidékről is.

Doktorandusokat csak öt év múlva tudnak fogadni, mert akkor érkezik el az új egyetem a posztgraduális képzés megkezdéséhez.

Ösztönözzük majd, hogy erdélyi szakemberek is doktoráljanak nálunk, ha kutatási témájuk illik az egyetem jellegéhez. Ösztöndíjakkal és külföldi utakkal fogjuk tudni támogatni őket, hogy külhonban a nyelvtanulás mellett választott területükön elmélyülhessenek.

- Professzor úr visszatérő vendége az erdélyi magyar művelődési élet eseményeinek. Honnan eredeztethető ez a vonzalma, és jelenleg milyen kutatásain dolgozik?

- Évek óta folytatom megkezdett kutatásaimat a moldvai csángók történetéről. A már megjelent csángó okmánytár következő kötetét készíti e1ő az általam irányított munkaközösség. Ez a kötet a 18. századi iratokat közli, zömében a Vatikán és a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárából, valamint a iasi-i püspökség iratanyagából. Szeretném befejezni Ráday Pál, II Rákóczi Ferenc kancelláriai direktora iratkiadásának III. kötetét és az 1608-as magyar országgyűlések történeti okmánytárát, amelyhez nagy anyagot gyűjtöttem itthon és külföldön. Ez utóbbi a magyar történelem egyik különösen izgalmas szakaszának, a Bocskai István halála utáni éveknek belső és külső körülményeire mutat rá, egy új korszak kezdetének problémáira az országgyűlések tükrében. Kutatói érdeklődésem kezdettől fogva a 16-17. század történetére irányult, így kerültem közelebbi kapcsolatba Erdély múltjával és jelenével. Becsülöm a magyarság ott élő, igen értékes részét, amely küzd az életéért. Én kötelességemnek érzem, hogy segítsem őket, amiben tudom. Számos erdélyi barátom van, a szakmában és azon kívül. Ez is ösztönöz, hogy lehetőségeimhez mérten rendszeresen részt vegyek Erdély mai művelődési életében. A jövőben ezt szeretném erősíteni és elmélyíteni, többek között a Károli Gáspár Egyetem lehetőségei által is.

Az interjú megköszönésekor egyben azt is megköszöntem a professzor úrnak, hogy éveken át vezetett Erdélybe irányuló könyvcsempész-akciókat. A Református Egyetem terveinek valóra váltásához igaz garancia az ő személye, aki egész életében a magyar nemzettudatot szolgálta.

Erről vallanak történész kollégái az 1993. év végén, 80.születésnapjára kiadott, "A tudomány szolgálatában" című emlékkönyvben:

"Benda Kálmán nem a modern kor, hanem régebbi évszázadok kutatója, de azon nagyon kevés hazai történészeink közé tartozik, akiknek a magyar történelem egészéről van víziójuk és mondanivalójuk (...) (s akit) a kettős elkötelezettség, a nemzet jelenére és múltjára egyidejűleg irányuló figyelem, a felelősségtudat a mai napig elkísér."

E lapszám készítése közben kaptuk a megrendítő hírt: Benda Kálmán akadémikus március 14-én, 81 éves korában elhunyt.

1994. április 23.